(avagy a London-Budapest-Oszló tengely)
Van egy ember, akivel gyakorlatilag párhuzamos az életünk, ebből kifolyólag alig-alig találkozunk, de amikor mégis összekapcsolódik az életünk, ott a közös pont mindig egy nő (már sokadszor). Hol én dumálok, és ő viszi a nőt, hol ő dumál és én döntöm, hol meg mindketten dumálunk (és a nők többsége olyankor menekülőre fogja). És ráadásul ugyanazt a vadásztechnikát alkalmazza, mint én. Amúgy meg, nemes társ (vagy ellenfél) és jó vele kooperálni.
Update: ugyanez más szemmel.